...szépen ragyogjaaaatok – amolyan népies hangszínnel előadva, igény szerint borgőzös felhanggal.
Akarom mondani, vettünk kültéri világítós díszt az erkélyre. Szép - még ha a kép részben adja is csak vissza. (Könyörgöm, valaki mondja meg, hogy lehet kompakt digi géppel, üvegen át, sötétben fényeket élethűen fotózni. Sehogy. Köszönöm.)
Ezennel bemutatom az évszakszédelgő sárga virágom, mely az első fagyok beköszöntével gyönyörűen virágba borult – míg nyáron ijesztő mértékben hervadt.
Ugyanezen időjárási körülmények mellett próbálkoztunk a mirelit-paradicsom termesztéssel, korlátozott sikerrel. A koktélparadicsom hidegben tovább virágzik és pirosodik ugyan, de utána igen érdekes, első lépésben üvegtest szerű, majd erősen fonnyadt formát ölt, mely emberi fogyasztásra nem tűnik alkalmasnak. /Részlet a „Hogyan öljük meg kedvenc növényeinket?” c. készülő botanikus thrillerből…/
Végül, de nem utolsó sorban, íme a már emlegetett kockás kabát.
Igazából nem tudom, örüljek, vagy mérgelődjek, amiért ezt a képet nem mondjuk 2 éve láttam, hanem csak most.
Keresgéltem én elég sokat zuhanyszéket, azt hiszem, elég alaposan felmértem a kínálatot. Láttam nagyon gagyi kórház feelingű megoldásokat és méregdrága rozsdamentes acél megoldásokat is. Láttam „normál” embernek való zuhanyszékeket is. Mind műanyag, vagy fém, vagy műanyag hatású fém, esetleg fém hatású műanyag. Aztán lett az, ami lett, fehér, egyszerű, szaniterekhez illő, visszafogott.
Nem tudom, mennyiben változtatott volna a terveimen, ha látom ezt a fa(jellegű) megoldást. Jó, messze nem akadálymentes a tálca meg a fülke maga, valami kapaszkodó is hiányzik, de maga az ülőke az gyönyörű...
Nem tudom, mely divatdiktátor ötlete volt, hogy divatosak legyenek most télen a boleró jellegű, igen bő kabátok, sőt, továbbmegyek, a rövid ujjú télikabátok, de áldassék a neve. Valahogy ez a télikabát-kerekesszék-még csinos is legyen háromszög nekem ilyen állandó probléma. Mert:
Mekkora poén lenne nyerni egy utat... Aki szeretne velem nevetni, legyen szíves szorgosan kattintani és regisztrálni :)
Levelet kaptam ma ELMÜ-től. Szerződni akarnak valamit, és azt mondják, ehhez szükséges:
Súlyos pénzösszeg árán arra kell rájönnöm, mégsem vagyok oly tájékozott a világ dolgait illetően, mint azt szeretném.
Rájöttem valamire. Van egy hatalmas folyományos előnye annak, hogy időnként megkeresnek különböző médiákok képviselői, hogy távmunkásságom dokumentálják. Így ugyanis időnként muszáj rendet raknom az asztalomon :)
Lerágott csont már kicsit ez a hitelmizéria, de most már nem bírom tovább, le kell írnom a véleményem. Akarom mondani, az értetlenségem. Ok, gazdasági világválságosdit játszunk, erről nekem elsősorban a huszas-harmincas évek amerikája ugrik be, a régi filmek által közvetített hangulat, zene, ilyenek. Másodsorban az aktuális gazdasági helyzet. A részben mesterségesen felpörgetett fogyasztás, minden negatívumával megvan most is. És épp ezt nem értem. Sírnak sokan, hogy mennyire drágult a hitelük, meg az árfolyamkockázat… hát ja, kérem, abban a bazi hosszú szerződésben amit a közjegyző ismertet épp ez van, hogy kockázat. Nagy kockázat. Én eladósodtam elég alaposan, és matekoztunk sokat, hogy mennyi az a részlet, ami belefér – de a belefért nem úgy számoltuk, hogy a lábujjam már kikandikál ama bizonyos takaró alól, hanem van még 20 centi, ahova nyújtózkodni lehet. És nem tudom, mások hogy képesek takkra utolsó fillérig kiszámolt részletet bevállalni. Hogy mernek? Nem mondom, hogy engem nem izgat, mennyit nő a részletem, sőt, a hitelkiváltásos játékot is felfüggesztettem, nem éri meg most variálni, de a bedőléstől messze járok nagyon. (Lekopogva, szigorúan.)
Alapvetően én kevés dologtól félek – na de azoktól Mr. Monkot megszégyenítő fóbiássággal. Ilyen például a pók. Nagyjából 15 centis mérethatárig – a mutáns óriáspókos filmeket simán végig tudom nézni, az csak fikció. Na de egy fél centis kis pók, az a valóság, attól kiver a víz és ledermedek. Klasszikus pánikrohamos tünetek.
Anyám mosogatógépe néha kezd foltosan mosogatni. Nem panaszként írom, lassan egy éves, nyílván tisztítani kéne, vagy átmosni, vagy nem tudjuk mi a módi, első mosogatógép a praxisunkban, és az első gyerek mosogatógép nevelése mindig nehéz kérdés. Nosza, nézzük a füzetkéjét.
Alapvetően közvetlen ember vagyok, elég könnyen barátkozom. A
péntek esti kajafutár mégis meglepett. Igen barátságos
hangnemben invitált valami demonstrációra, ami elvben holnap
délután 4kor lesz a Nyugatinál, kerekesszékes-babakocsis közlekedés
témakörben.
P. barátném végighallgatta a beszélgetést a szobából, majd az ajtó
csukódása után kedvesen megkérdezte, mióta ismerem a srácot,
rég?
Mondom, kb 5 perce, most láttam életemben először...
Arra jutottam, hogy ez a blog azért minden szubjektivítása ellenére mégis csak egy tematikus blog, akadálymentesség, lakásügyek és hasonlók témában, a marokkói útleírás pedig innen kicsit kilóg – viszont szép hosszú, kerek egész. Vagyis külön helyet érdemel, és saját szép ruhát. Így átköltöztettem ide:
